[ Pobierz całość w formacie PDF ]
lenne elmulasztani. Én a helyükben patkányokat szabadítanék rá, vízipatkányokat, csatornapat-
kányokat, azok a legjobbak, nem sokat, csak egy tucatot, tizenötöt, azok segítenének neki meg-
mozdulni, micsoda bevezetés volna eljövendQ jogaiba. Nem, semmit sem érne, egyetlen patkány
sem bírná ki ott egy másodpercig sem. De nézzük csak újra egy kicsit azt a szemet, azt kell most
megvizsgálnunk. Talán rózsaszín kissé a fehérje a sok nedvedzéstQl, és nemigen mernénk állítani,
hogy az értelem fénye csillog benne. EttQl eltekintve ugyanolyan, mint volt. Alig valamivel job-
ban guvad ki talán, feszesebben gömbölyödik. Mintha fülelne. Kopik, az biztos, fakul, gyorsan
eléje kellene tárni valami látványt, amitQl szó szerint kiesik üregébQl, tíz év múlva már késQ lesz.
45. oldal
Abban tévednek, hogy úgy beszélnek Wormról, mintha valóban létezne, meghatározott helyen,
ezzel szemben terv csupán egyelQre az egész, semmi több. De már késQ, ezen nem lehet változ-
tatni. ElQször járják csak végig ezt a rossz utat, aztán majd feltehetik újra a kérdést, vigyázva, ne-
hogy lejárassák magukat az értelmileg helytelen szavak, ha ugyan nem fogalmak, meggondolat-
lan használatával. A Mahood-ügyet sem tanulmányozták kielégítQen. Az ember érezheti ilyen lé-
nyek hiányát, különösen ha kettQ van belQlük, sQt megszülethet benne létük lehetQségének elQér-
zete is, de azért nem kell ilyen zavarosan és mogorván beszélni róluk. Kicsit több gondolkodással
rájöhettek volna, hogy távolról sem ütött még a beszéd órája, sQt valószínqleg nem is üt soha.
Persze beszélniük kell, nem hagyhatják abba. Miért nem beszélnek másról, olyasmirQl, aminek
valahogy meg van alapozva a léte, amirQl lehet csevegni arcpirulás nélkül, akár harminc-negy-
venezer szóban a fentiekhez hasonló kifejezéseket használva, s végül amin - ez a legfQbb biztosí-
ték - emberemlékezet óta a legnagyobb pofájúak köszörülik a nyelvüket? Többre mennének vele.
A régi nóta, szórakozni akarnak munka közben, nem, nem is szórakozni, lazítani, ez se jó, vi-
gasztalódni, még rosszabb, mindegy, így aztán nem teszik sem ezt, sem azt, sem amit akarnak,
bár nem tudják, mit akarnak, sem a keserves robotot, melyet rájuk kényszerítenek, a régi nóta.
Alig hihetQ, hogy ugyanazok az emberek, akik az imént. Hát nem? Na de mit lehet tenni, hiszen
maguk sem tudják, kicsodák Qk, hol vannak, mit csinálnak, sem hogy miért megy ilyen rosszul,
gyalázatosan rosszul, errQl lehet szó. Szóval feltevéseket eszkábálnak, melyek aztán összeomla-
nak, egyik a másik után, emberi dolog, egy rák képtelen volna ilyesmire. Szépek vagyunk mind,
ameddig csak élünk, lehet, hogy mindannyian ugyanabban a cipQben járunk, nem, le az ilyen öt-
letekkel, mindegyikünk a maga egyéni módján szép. Engem bezzeg elintéztek kutyafuttában, ami
valóságos botrány, most már biztos rájönnek Qk is, engem, aki körül lebzselnek, sQt aki körül, sQt
aki körül, én vagyok az urnaember, aki körül minden forog, üresen, de igen, ne tiltakozzatok,
minden forog, fej ez, fejben vagyok, micsoda megvilágosodás, psszt, már el is homályosodott. Ó,
ez a világtalan hang, ezek a pillanatok, amikor visszafojtott lélegzettel mindenki feszülten fülel, a
hang pedig tapogatózva rákezdi újra, anélkül hogy tudná, mit keres, aztán megint a nagyon rövid
csend, feszülten figyelni a jó ég tudja, mit, életjelt, biztosan azt, életjelt, amit valaki nem vesz
észre, ami letagadható, ha mutatkozna, bizonyára így van, ha vége lenne mindennek, béke volna,
nem, ez túl szép, hihetetlen, továbbra is feszülten figyelnének a hangra, ismét, életjelre, hogy va-
laki elárulja magát, vagy másra, bármire, mi másra, mint életjelekre, a földre hulló tq zajára, le-
vélzizzenésre vagy halk kiáltásra, amit a békák hallatnak, amikor kettévágja Qket a kasza, vagy
amikor szigonnyal eltalálják Qket a vízben, sorolhatnánk még a példákat, sQt igazán kitqnQ ötlet,
de sajnos nem megy. Talán vaknak kellene lenni, a vakok jobban hallanak, igazán szqkölködünk
ilyen ismeretekben, a zongorahangolókat is lepipáljuk, leütünk egy A-t, és két perc múlva G-t
hallunk, az biztos, hogy nem látni semmit, ez a szem nagy balfogás. De nem Worm beszél. Igaz,
mostanáig nem, ki tagadná, korai lenne. Sem én, ha már itt tartunk. És Mahood makacsul néma.
De nem ez a kérdés, pillanatnyilag nem tudni, mi a kérdés, de nem ez, jelenleg. Igen, ez aztán
szórakoztató, egy szem, mely sírva fakad egy igentQl, egy nemtQl, az igenektQl sírva fakad, és a
[ Pobierz całość w formacie PDF ]