A titokzatos erdo Margit Sandemo

[ Pobierz całość w formacie PDF ]

pattan�sa, nem tal�lt �jat, ak�rhogy is vizsg�lgatta arc�t. A legk�l�n�sebb az volt,
hogy m�g a r�gi is lesz�radt �s a helye kezdett elhalv�nyodni. Eddig ilyen m�g nem
t�rt�nt, mióta, k�r�lbel�l k�t �ve elkezd1dtek ezek a pattan�sgondok.
Azonk�v�l sz�ve is k�l�n�s módon k�nnyQ volt. Anyja szidalmai �gy peregtek le
róla, mint v�z a lib�ról. Minden tetszett neki, ujjong�ssal t�lt�tte el, amit szob�j�ból
l�tott a faluból, a mez1k, a tenger, az erd1, a magas fa, valahogy minden
egyed�l�llóan sz�p �s kedves volt el1tte.
A v�rat viszont sokkal s�t�tebbnek �s s�lyosabbnak, fojtogatóbbnak tal�lta, mint
eddig valaha.
Jó p�rszor lement az alsó pince fogly�t megl�togatni, de most minden csendes �s
nyugodt volt, mintha t�nyleg senki sem lenne ott. Ili�na viszont tudta, �rezte, hogy ez
nem �gy van.
Mindenesetre egy nap, mikor f�s�lk�d�tt, �jabb felfedez�st tett: haja, mely olyan
v�konysz�l� volt, hogy ritk�nak tetszett, mintha megvastagodott, �s egy kicsit
hull�moss� is v�lt volna. F�nyesebb lett, csak a s�t�tsz1ke sz�ne maradt a r�gi. Most
sokkal szebbnek n�zett ki.
M�g anyja is �szrevette a kedvez1 v�ltoz�st l�nya k�lsej�n.
Teremt1m, milyen gyorsan n1sz ki a kamaszkorból! mondta meglep1dve.
Majdhogynem kezdesz kin�zni valahogy. De tov�bbra is ap�dra hasonl�tasz!
Ili�na egyre gyakrabban n�zett a t�k�rbe. Minden nap tal�lt valamit, amin
meglep1d�tt. Alapvet1 arcvon�sai megmaradtak, ez nem v�ltozott semmit. Ili�na
persze soha nem l�tta apj�t olyan cs�ny�nak, nemes arca volt. A l�ny is �r�k�lte
von�sait, m�gsem b�nta, m�g ha nem is hasonl�tott anyja egykor ragyogó, mostanra
kicsit megkopott kin�zet�re.
Ili�na meglep1dve n�zegette mag�t a t�k�rben. Mintha minden, ami sz�p volt rajta,
sorban el1j�nne, �s k�l�n�s hangs�lyt kapna.
Ezt nem �rtem mormolta, majd felder�lt a l�tottakon. Ak�rhogy is t�rt�nt,
egy�ltal�n nem volt ellen�re a v�ltoz�s.
Egykori vid�ms�ga �s �letkedve visszat�rt, �s anyja megjegyz�sei sem b�ntott�k
m�r.
A Herceg borongós ked�ly�t nem vid�totta fel az a bizonyos mindenszentek napi,
meglehet1sen siet1s kir�ndul�s. Ha lehet, m�g jobban elkedvetlen�tette ez az eset. Az
eg�sz �gy t�rt�nt, hogy 1t �s eg�sz k�s�ret�t feld�h�d�tt falusiak vett�k k�rbe.
V�dolt�k az eg�sz orsz�got �rt szerencs�tlens�gek�rt, mint azok bizonyos el1id�z1j�t.
Csak bajt hozott mindenkire a nagyrav�gy�sa, mondt�k, rosszabban megy a soruk,
mint valaha. Bezzeg a szomsz�d orsz�gnak, annak jól megy a sora!
A Hercegnek �s k�s�ret�nek sz�gyenszemre haza kellett menek�lni�k a v�rba, de
ott sem volt nyugalmuk. Hirtelen hatalmas vihar t�rt ki. Olyan sok es1 esett, hogy az
�rv�zhez hasonló v�z �s s�rfolyam s�p�rt v�gig falun �s a v�ron. A felh1szakad�s
k�vetkezm�nyek�nt az �sszes ruha, amit mos�s ut�n sz�radni kiter�tettek, meg a
helybeli vad�szok �ltal fel�ll�tott csapd�k egyt1l-egyig t�nkrementek. Kezdhettek
minden munk�t el�lr1l. Az esk�v1re való k�sz�l1d�s miatt volt a nagymos�s, �s a
vadakat is m�r arra az �nnepre sz�nt�k.
Ez az eset m�r nem kellemetlen, hanem egyenesen bosszantó volt. A n�p a faluban
egyre jobban f�lt, hogy m�g mi k�vetkezhet? De Bogiszl�v herceg csak konokul
ism�telgette, hogy a pr�da m�sik fel�t is akarja. Hangosan kiab�lta a v�rban, hogy
soha az �letben nem engedi el fogly�t most, hogy v�gre hatalm�ban tartja. Most m�r
csak kis id1 k�rd�se �s a m�sik is az �v� lesz, akkor majd fordul szerencs�je
mondogatta, de m�r nem nagyon hittek neki az emberei.
Arra m�r nem vette a b�tors�got, hogy lemenjen az alsó pinc�be �s megn�zze a
fogly�t. Azt m�r nem merte megtenni.
Ahogyan ezt senki m�s sem mer�szelte.
A herceg l�ny�nak esk�v1je nagyon gyorsan k�zeledett, ki sem l�tszottak a
rengeteg tennivalóból. Az egyik ilyen esk�v1h�z k�zeli, utolsó napon m�r mindenki
elf�radt a fesz�tett tempój� munka miatt. Egy kis pihen1t enged�lyeztek maguknak,
mert szinte reggelt1l estig meg�ll�s n�lk�l dolgoztak. Mindig rengeteg munk�val j�rt
egy esk�v1 el1k�sz�t�se, azt�n az eg�sz m�g t�bb napig is eltartott, miut�n v�get �r a
mulats�g. Szusszan�snyi id1re pihentek csak le eb�d ut�n, b�r ezt a pihen1t az utóbbi
id1ben a megsokasodott tennivalók miatt megtagadt�k maguktól.
Ili�na kapva kapott az alkalmon, cs�ndben, �szrev�tlen�l surrant le a lakoszt�ly
el1tti l�pcs1k�n. �ppen akkor, amikor �gy l�tta, senki sincs a k�zelben, �s a t�lalóba
akart belopakodni, egy hat�rozott hang �ll�totta meg.
Ki vagy te? szólalt meg valaki m�ly, de kellemes bariton hangon. R�m�lten
fordult meg, �s ekkor megl�tta, hogy a kopott ruh�j� idegen szól hozz�, akit Odóval
l�tott besz�lgetni.
Most l�tta meg el�lr1l is, �s a l�legzete is elakadt. Vratiszl�v volt az, a Herceg
kisebbik fia.
Ahogy r�tekintett, egy szinte k�sz feln1tt f�rfit l�tott maga el1tt, sokkal
magasabbat, mint akire gyermekkor�ból eml�kezett. Ez a f�rfi hat�rozotts�got, er1t,
magabiztoss�got �s nyugalmat sug�rzott. Nem volt szembetQn1en csinos, vagy
t�lzottan romantikus, l�nyos arc�, mint Barnim, a dada volt v1leg�nye, de
mindenk�ppen m�ltós�got �rasztott mag�ból. Ili�na azt is tudta, hogy a nagy�r
csal�dj�ból sz�rmazik, de semmi sem eml�keztetett benne a Herceg, vagy Odo
brut�lis, kem�ny von�saira. Valósz�nQleg az �desanyj�ra hasonl�tott, akit Ili�na m�r
nem ismerhetett. Sokat hallotta viszont a csel�dekt1l, hogy Vratiszl�v �desanyja
milyen kedves, �s nemes sz�vQ volt, mindig jól b�nt vel�k. Azt, hogy intelligens �s
tanult volt, 1 �s a fia is, azt Ili�na m�shonnan, sz�lei elbesz�l�s�b1l eddig is tudta.
�n& �n& dadogta; meglepet�s�ben �s csod�lkoz�s�ban nem tudott hirtelen mit
mondani.
Vratiszl�v k�zelebb l�pett, k�rd1n n�zett a l�nyra.
Csak nem a kamar�s �r kisl�nya vagy& hogy is h�vnak? Ilona?
Ili�na jav�totta ki a l�nyka szinte elhaló hangon. [ Pobierz całość w formacie PDF ]

Odnośniki